A nagyon rossz után mindig valami nagyon jó jön!

Sziasztok!

Nagy örömmel tölt el, hogy most nagyon pozitív dolgokról számolhatok be újra. A pénteki kirándulás túlszárnyalta minden elképzelésemet.

 Elég keveset aludtam csütörtökön éjjel (elég nehezen alszom el mostanság...:( ) de végül mégis rávettem magam reggel, hogy felkeljek és nekivágjak a kirándulásnak.Körülbelül 40 perc buszozás után érkeztünk meg St. Fagans- ba. Nem nagyon tudtam elképzelni, hogy miért olyan nagy attrakció egy "falumúzeum", de gondoltam csak jót tesz egy kis kiruccanás.

Újdonsült barátocskám Victor, egy román fiatalember. Nagyon jól kijövünk és nagyon vicces és pszichológiát tanult ő is a management tanulmányai előtt. Vele töltöttem a St. Fagans-i napot. Úgy negyed 11-től kettőig sétálgattunk és hát nem lehet igazán szavakba foglalni. Pár eléggé homályos fényképpel próbálom szemléltetni az eseményeket.St. Fagans.

Mire hazaértem teljesen kimerültem, úgyhogy az esti vegyes edzés előtt még aludtam egy órát. Majd este a kocsival kb 8 percre lévő sportcsarnokban edzettünk. Megint tanítgattam kicsit a lányokat és játszottam egy keveset a fiúkkal. Edzés után életemben először elmentem egy szórakozó egységbe Walesben. Csak egy sört ittam, de sokat nevettünk az új csapattársaimmal. Van egy különösen kedves német lány (Wencke), aki nekem különösen szimpatikus. Nagyon segítőkész és vicces is. Felfedeztem, hogy az utcáról egy átlagos kis kocsmának kinéző hely mögött egy jókora udvar/tető is van, ahová ki lehet ülni iszogatni. Nagyon hangulatos.
Este úgy 1 körül értem haza és elég jó kedvűen zártam ezzel a hétköznapokat. Ez a csütörtök estéhez képest hatalmas előrelépés volt.

Itt ért egy újabb furcsaságtól gigantikus méretű sokk...
Gyermekpóráz. Ma a strandon is láttam jó párat.

Ma pedig ismét Barry Island-en voltam, de most nem nézelődni, hanem strand röplabdázni.
Nagyon élveztem, mert gyönyörű idő volt. Sajnos ez hihetetlen tömeget is vonzott a partra és hát be kell vallanom elég furcsa népségeket...Megfürödtem az óceánban, persze csak bátorság próbaként. :)
Bizonyítékként videó is készült róla. A szerencsésebbek miután hazaértem egy részeges estén majd talán megtekinthetik. :)

További szép hétvégét nektek!

Utálatos hét

Már nem is tudom mióta nem jelentkeztem.A fő ok, hogy nem történik semmi olyan mostanság velem, ami szerintem izgalmas számotokra. Sok bosszankodás az iskolai borzasztó adminisztráció és szervezés miatt (ma kaptam meg az órarendem...), cikkösszefoglalók írása a szakszemináriumra, és egy jó kis csoportos feladat az itteni iskolakezdés bevezetéseként. Nem tudok sok sikerről beszámolni, azon kívül, hogy nem robbantam fel, nem kaptam szívinfarktust és nem öltem meg szegény szerencsétlen kínai csoporttársamat. 

Az idő azonban gyönyörű, megtartottam életem első röplabda edzését angolul és megettem az első mézikémet és megittam az első normális kávémat. Sajnos a fényképezőgépet mostanában mindig itthon felejtem, de a későbbiekben majd igyekszem pótolni az elmaradásokat, ugyanis a Pontypridd és Treforest között található Ynysangharad :) park elképesztően szép. A mézikét a telefonommal megörökítettem, úgyhogy ezzel tudlak ma megörvendeztetni Titeket. 

Ma rájöttem, hogy folyamatosan elkövetek egy közlekedési hibát. Az iskolába menet, át kell kelni a vasúti sín felett egy szűk kis gyalogos felüljárón. Ez általában nem üres, de egymás mellett csak két ember fér el egyszerre. Egészen a mai napig nem értettem, hogy miért olyan bunkók az itteniek, hogy nem rendeződnek egyes oszlopba ha valaki jön szembe. Ma viszont rájöttem, hogy az ő szemükben én vagyok a bunkó, mert mindig az átkozott jobb oldalra rendeződöm, ami számukra teljes mértékben felfoghatatlan...Ennyit a gyors felfogásomról. 

Holnap a posztgraduális képzésben résztvevőkkel ellátogatunk St. Fagans-be látogatunk a nemzeti szabadtéri történelmi múzeumba. Remélem utána egy vidám és izgalmas bejegyzéssel lesztek gazdagabbak.

Mindenkit puszilok, különösen várok egy jó hírt valakitől!:)

Képek

Quad - képek

Első reggeli futás

Ma reggel a depresszió és honvágy elkerülése végett befutottam Pontypriddbe. 

Az alábbi képen láthatjátok az útvonalat. 20 perces kocogás pont ideális volt a szörcsögő tüdőmnek és husi lábacskáimnak. Eléggé feldobott, hogy az autópálya melletti szakasz után közvetlenül egy mókus futott velem szemben!:) Aztán kedvesen kitért előlem és lefutott a Taff folyó partjára. 

Az út aszfaltozott, de talán jobb is, mert futottam kicsit a fűben is és csurom víz lett a cipőm, pedig már fél10 elmúlt...

Majd még fejlesztem az útvonalat, de kezdetnek ez a húsz perc bőven elég volt, sőt még élveztem is. 

Szép hétfőt!

Kalandos szombat, honvágyas vasárnap reggel

Elég nehézkesen indul ez a reggel. Fel sem akartam kelni igazából. Eléggé honvágyam van, meg hiányoztok...De majd biztosan elmúlik :). Úgyhogy inkább mesélek a tegnapi napról. 

Tegnap sport napot tartottam. A mostani hétvége itt úgynevezett első élmény (First Experience) hétvége a sport központban. Regisztrálni lehetett különböző extrémebb sportokra és most vannak a bemutatkozó edzések a csapatsportokhoz is. Sajnos erről csak későn értesültem így már minden hely betelt a szörf és vadvízi kajak kurzusokra, de még éppen befértem falmászásra és quadozásra. Úgyhogy tegnap egy kis falmászással kezdődött volna a napom. Sajnos csalódnom kellett. Voltunk összesen 8-an és még mászócipőt sem adtak nekünk, pedig ott volt egy egész kosárral...Futócipőben kellett szerencsétlenkedni. Egyszerre ketten kellett biztosítani egy mászót (csak Gábornak: grigrivel :) ), tiszta vicc volt. Két srác volt aki párban volt, és ők már másztak korábban, de ők sem voltak túl acélosak...Mondanom sem kell gondolom, hogy összesen kétszer kerültem fel a falra...Szóval én egy tragikomédiának minősítettem a dolgot. Ez déltől egyig tartott és bár úgy terveztem, hogy nem megyek a röplabda "trial"-re, de ezek után muszáj volt valami mozgásféle után nézni. Fél kettőtől fél háromig röplabdáztam (ez sem volt mondjuk túl felemelő - 50 ember, akiből 35 eltöri a labdát, elesik miközben fut...). Mégis egy fokkal jobb volt és legalább nagyon megizzadtam. Aztán fél3kor jött a minibusz és felvitt minket a baloldali sávban látható domb egy másik szegletére. Az út körülbelül fél óra volt és aztán kezdődött a quad okítás. Kaptunk bukósisakot, sáros katonai és egyéb kiselejtezett bakancsot és aztán kezdődött a móka. Én voltam az egyetlen lány ebben a csoportban úgyhogy egyedül én kaptam kis quadot, de ez nem akadályozott meg semmiben. Elsőre elég félelmetes dolog, de ha belejön az ember, akkor élvezni is lehet. Nagyon jó volt a birkák, dombok, vízmosások között furikázni. Több mint egy órát voltunk ott és tudom ajánlani mindenkinek. Semmi rosszat nem tudok mondani azon kívül, hogy borzalmas a bakancs, amit adnak; sáros leszel és fárasztó, mert szorítod rendesen a kormányt a vízmosásokban. Nagyon profin magyaráznak, a túra közben időről időre megálltunk és elmagyarázták, hogy milyen lesz a következő szakasz és mire kell figyelni. A környék pedig káprázatos. Szerencsénkre még  az eső sem szemerkélt abban az egy órában (pedig mostanában folyamatosan esik vmi) és viszonylag tiszta volt az ég is. Az egyik srác készített fotókat. Hamarosan megkapom majd őket és akkor elküldöm nektek is. 

Na megyek nekilátok feldobni a napom. 

Szép vasárnapot!