Látogatás

Sziasztok!

Sokáig váratott magára de most megérkezik a bejegyzés. 

Márton szerdán érkezett ideiglenes otthonomba. Nagyon készültem,főztem rendezkedtem és alig aludtam  a nagy nap előtt. A szerdai várakozást gondoltam elütöm egy kis Pontypridd-i bevásárlással és majd hipp-hopp elröppen az idő. Persze hiába volt ott a lehetőség, hogy vásárolgassak csak nem múltak az órák. Már majdnem kiszenvedtem, hogy indulhatok Cardiff-ba mikor jött az üzenet, hogy lekéste a buszt és egy órával később jön. Így végül haza kellett mennem még mielőtt jött...Lányos zavaromban az indulás előtti pillanatban visszafutottam a szobámba és bezártam a kulcsom...Képzelhetitek...De ezzel akkor még nem akartam foglalkozni,bár elég kilátástalan volt a helyzet: nem volt hova hazavinni Mártont. Végül persze még így is korán érkeztem a buszmegállóba és tréningeztem magam a maradék 25 percben, hogy hogya ne sírjak, mert az mégis csak ciki volna. Olyannyira tréningeztem, hogy szinte nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, hogy megjött. Fáradt volt persze és érthető módon bosszantotta, hogy az előre megváltott 3.5 fontos jegyéhez még kellett egy 25 fontos pótjegyet váltania...Pár órával a megérkezésünk után, a jól megérdemelt ebédet követően végül bejutottunk a szobába és egyből a stressz hatásait kompenzálva szunyókáltunk egy jót és ezen kívül igazából aznap nem is történt semmi különös. Eljött velem edzésre, dolgozott közben majd hazaslattyogtunk és megittunk egy sört. 

Másnapi terveinket kissé átvariáltuk, miután hallani sem akart a szervezetünk egy reggel 6-os kelésről. Hősiesen felkeltem és jó házigazdához méltóan hagytam, hogy átaludja a reggeli és szendvicskészítés procedúráját. 

Az újratervezés után Gower helyett Caerphilly felé vettük az irányt. A buszmegállóban aztán nem kis kalandba keveredtünk. Konkrétan a gondosan kiválasztott buszt meglátva megkértem Márton vegye ki a pénztárcám a táskámból és türelmesen álltam a megállóban. Ez volt a fő probléma. Teljes döbbenetemre a busz elhúzott előttünk minden lassítás nélkül. Teljesen kifordultam magamból...Hiszti hegyek, mire Márton megjegyezte, hogy hát neki most ugrott be, hogy itt integetni kellett volna... (én eddig csak vonaton vagy bérelt buszon utaztam...). Innen egy óra sétálgatás, várakozás következett. A következő busznak már bőszen integettünk, bár még így is cikinek hatott számomra. Az út sima volt, messziről láttuk a várat, bár az idő nem volt túl jó. Végül eltöltöttünk pár órát a várban, ami grandiózus meg hasonló (Lonely Planet szerint: "hugely impressive"- ami Marcival a kedvenc szókapcsolatunk azóta, hogy olvastuk), de semmi különös. Történelmi jelentősége a nullához konvergál, de legalább kipipáltam a "kötelezőt".
Caerphillyből Cardiffba vonatoztunk, hogy neki lássunk a Centenary walk nevezetű városnéző útnak. A 42 állomásból végül azt hiszem 17-es sikerült végrehajtani, de az általános benyomás megvolt. A piacon készült izgalmas fotók közül egy párat beillesztek, mert most nincs lehetőségem Picasa-ra töltögetni.

(Mindeközben hadat üzentem Márton új barátnőjének, az okostelefonnak :D )

Feltettem a koronát a napra egy Krispy Cream fánkkal, és kipróbáltuk, hogyan is festenénk alkalmazottként. 

Jöhetnek a jelentkezések, hogy ki szeretne lecsapni a csodálatos sapkákra.

Ha valaha Cardiffba jönne valamelyikőtök várost nézni tudom ajánlani a túrát, de csak kellő mértéktartással és egy térképpel. Mi kissé sok időt töltöttünk el a járdán lévő jelek keresgélésével, mert térképet nem vittünk. 

Az estét nem tudom hol fejeztük be, de biztos vagyok benne, hogy sör volt a dologban, remélem Márton majd kisegít.

Pénteki programnak maradt St. Fagans, amiről már korábban olvashattatok. Nekem még mindig ez a kedvenc helyem itt. Este Cardiffban persze még beszereztük az elengedhetetlen neoprént és bizonyíthattam nyelvtudásom fejlődését, de erről a sztoriról csak Márton engedélyével számolhatok be, akkor is ha feletébb mókás.

Este edzés, ahova Márton érthető okokból már nem jött el :D. Otthon pihengetett, amíg én a lányokkal keménykedtem. Szergejjel és Marcival és Marci nem barátnőjével és annak barátnőjével alapoztak a csodálatos konyhánkban. Én nem mentem haza edzés után, mert a szokásos Rickards túrának volt az ideje. Márton végül az egész bandát elhozta a kocsmába...Össze lettek eresztve a röplabdás pajtikáimmal, ami elég vicces volt ugyanis kivételes a röplabdás pajtikáim hoztak csoporttársakat is, így egész nagy banda verődött össze. Végül záráskor (jelezném ez fél2) kiraktak minket, úgyhogy haza kellett menni. A fiúk eléggé felpörögtek úgyhogy még otthon is folytatódott a móka, amit minden erőmmel próbltam megfékezni. Márton persze nem értett egyet a véleményemmel miszerint nem ez volt a legjobb időpont Marci gitár és énektudásának tesztelésére, de valahogy végül ő is nyugovóra tért. Azért azt el kell mondanom, hogy Nicola (Marci német nem barátnője) azzal a viccel próbált meg jó benyomást tenni egy fekete srácra, miután kiraktak minket az utcára a kocsmából, hogy "de jó, hogy a lámpa alatt állsz így végre látlak".... Mondjuk Nicola ha iszik általában nagyon vicces, úgyhogy ezen már nem lepődtem meg igazán.

A másnap egy klasszikus másnap volt, kivéve, hogy a "nassoljunk eg kicsit és menjünk be Pontypriddbe egy jót reggelizni (12kor)" helyett Márton a "zabáljunk fel mindent, amit látunk" stratégiát választotta, ami azóta is téma Marcinál. Az idézett mondat (megfelelő öt éves korban hivatalos hanglejtéssel) : "Zsuzsóóóóóóó, ez mi csoda? és akkor ezt is megesszük?" Hát ki tudja erre azt mondani, hogy "dehát nem ezt terveztük, induljunk!"? Végül eljutottunk Pontypriddbe, az élményekről kérdezzétek Mártont. Ezzel együtt a szombat pihenő nap lett a Barini's - ben befejezve. 

Vasárnap végül sort kerítettünk a Gower-i kirándulásra. Az idő gyönyörű volt, kagylókat gyűjtögettünk a vilgító torony árnyékában az óceán partján...szóval romantikus filmrészletet képzeljetek magatok elé. Hihetetlen jó volt az egész, attól eltekintve, hogy nem Mumblesre akartunk menni hanem tovább, de vasárnap lévén a menetrend kicsit bezavart a képbe. Képek vannak a facebookon, na de ide ide jut három.

A szuper romantikus nap a Pick and Shovel nevű szórakozó egységben folytatódott "egy sörrel". Éppen a Movember nevű jótékonysági est zárása volt, karaoke-val és bajusz szépségversennyel. Elég vicces volt. Olyannyira, hogy nem fejeztük be itt az estét, hanem ellátogattunk az egyetlen még nyitva lévő kocsmába és folytattuk a ciderezést, sörözést. Úgyhogy a londoni kirándulás előtt kissé kialvatlanok voltunk. 

Mára ennyi: mivel tanulás van, ezért egy órát terveztem blogolásra és tartom is magam hozzá. Egyébként az új kávézóban ülök, ami a még mindig zöld dombra néz és egy hihetetlenül édes rénszarvas cukormázas süteménnyel melegítek a mai tanulásra egy hatalmas bőrfotelből. Irigykedni lehet, de elfeljteni nem, hogy ez az első és valószínűleg utolsó alkalom. 

Várom az ajánlatokat arra vonatkozóan, hogy ki mikor szeretne találkozni velem. 19-én érkezem délután kettőkor a Népligetbe és valószínűleg 22-én este vagy 23-án reggel távozom "vidékre" karácsonyozni.

Próbálom rávenni Mártont, hogy korrigáljon, egészítse ki, mert sok vicces dolgot elfelejtettem, főleg azokat, amik őt meglepték. Azt azért elmondom, hogy Márton szerint jelenleg Ózd külsőtől 10 percre lakom...

Vendég a várban

Sziasztok!

Nagyon elfoglalt héten vagyok túl. Kezdődött a készülődéssel, aztán folytatódott Márton megérkezésével. Mondanom sem kell, hogy felforgatta a kis hétköznapjaimat.
Azelmúlt négy napban nem sikerült gép elé kerülnöm, ráadásul a laptopom tönkrement...
Remélem, hogy ha hazautazik közösen megszerkesztjük a bejegyzéseket.
Addig kérem türelmeteket, élményeket gyűjtök!:D

Apró üzenet

Sziasztok!

Nem akarok többször hosszan hallgatni, úgyhogy most egy apró bejegyzéssel vidítalak titeket.

Tegnap az edzésen képzeljétek készítettünk videót a csapatról, úgyhogy a saját szememben tényleg hivatalosan is edzővé léptettem elő magam. Jeleztem a lányoknak, hogy jó lenne, ha vissza tudnák nézni magukat és a kollégiumi közösségeknek hála, jelentkezett egy média szakos fiú, hogy ő nagyon szívesen segítene nekünk, mert ilyet még sosem csinált, de klipekkel foglalkozik. Chris másfél órán keresztül készített felvételeket. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikerült...Holnap meg fogom kapni a felvételt, hétvégén elemezem és egy újabb találkozón emészthetőre vágjuk a sráccal. A lányok egyébként még mindig nagyon lelkesek, jó látni, hogy értékelik a munkámat és nyilván az is nagyon jó érzés, hogy fejlődnek. A rossz beidegződéseket kinevelni nem nagyon tudom ennyi idő alatt, de sok mindenben javulnak. Ma kicsit férfiasítom magam, mert én is játszhatok az edzőmeccsen a fiúkkal...:).

De most jöjjön egy pár érdekesség.

Bemutatom nektek először is az átlagos brit esernyő prototípusát. Formáját tekintve, itteni nyelven "bubble", anyagát tekintve színtiszta műanyag és általában átlátszó, rajta valamilyen mintával, vagy csak egy színes szegéllyel.

Az enyém hasonlóan néz ki ehhez, csak a pöttyök sokkal kisebbek. Egészen praktikus, nehezebben kap bele a szél. Úgyhogy a budapesti divatvilágot ezzel fogom felrázni, ha hazaérkezem :D. 

Aki járt már angolszász országban mostanság annak talán nem meglepő, hogy már javában folyik a karácsonyi készülődés. Ma Pontypriddben voltam vásárolni és kiderült, hogy a városka karácsonyfáján ma kapcsolják fel a fényeket...Jelzem, a naptár itt is ugyanaz... (nov. 17.). Elég perverz dolog napsütésben, 13 fokban karácsonyfát látni...

Már elég közel a hazaút és nagyban töröm a fejem a meglepetéseiteken. Várom a kívánságokat is!:)

Sajnálom nagyon, hogy nem volt nálam fényképezőgép, ugyanis ismét lett volna mit megörökíteni. 

Az első dolog az lett volna, hogy csütörtökön délben tele voltak a boltok emberekkel...nem kéne, hogy meglepő legyen a munkanélküliségi ráta láttán, mégis az volt. 

A második az egyik pékségben ért. Színes, szagos muffinjaikat már eddig is fenntartásokkal kezeltem, de ma mindenen túltettek giccsparádé ügyben. 60 pennyért (6db-ot 2,99-ért) kaphatunk egy olyan csodás színes cukorral díszített muffint, melynek tetején egy karácsonyi gyűrű díszeleg, műanyagból. Két típusú remek formából lehetett választani: rénszarvasos vagy mikulásfejes. A pontosan ugyanazokat a gyűrűket megtaláltam és nagyon hasonló kinézetű muffint is (legfelső kép). 

Szép napot nektek!

Ma ezekkel készültem nektek. 

Megtörik a csend...

Sziasztok!

Felháborodásotok teljes mértékben jogos és érthető, de kicsit azért a saját szempontomból is vizsgálom a helyzetet és kénytelen leszek megbocsájtani magamnak a blog hanyagolásáért, és remélem ezzel Ti is így vagytok.

Nyilván számomra sem jó, hogy az emlékek nincsenek megörökítve és a visszajelzések sem érkeznek.

Kissé olyan itt mintha az idő fogságában lennék. Nem a rengeteg teendő, hanem a saját kis agyam nyomása miatt. Sok mindent kellene csinálni és szinte a döntés, hogy mit is tegyek megbénít. A múlttal, a megtörtént dolgokkal már nem akarok foglalkozni, a jövőbeli teendőim pedig megijesztenek. Minél jobban közeledik a hazamenetel annál jobban is tartok tőle. Szembe kell néznem a két szakdolgozatommal, azzal, hogy hónapokon belül a munkakeresés kínos feladata előtt fogok állni stbstb. Úgy tűnik az új környezet és az új ingerek visszavonhatatlanul kezdenek hatást gyakorolni az eddigi kis biztonságos világomra. Átértékelődnek események, helyzetek és persze átértékelem saját magam is. Még nem tudok igazán táplálkozni ezekből a gondolatokból, de mindenesetre a vulkán belül kitört.

Azért a lelki állapotom boncolgatását ennyiben igyekszem is lezárni, csak gondoltam bepillantást engedek mostanában kicsit összezuhant világomba. Nem kell félni azért, jó dolgok is történnek és ez sem feltétlenül rossz, csak pillanatnyilag sok(k). Emiatt elég passzívan vagyok képes eltölteni napokat és sötét kis falunkban ez negatív következményeket von maga után.

De sorolom az izgalmas, meglepő eseményeket, amik a kiesett időszakban történtek velem/vagy velünk.

1.

Egy nyugodt csütörtök este (el sem merem mondani pontosan mikor) elmentünk Marcival az English National Ballet Strictly Gershwin című előadására Cardiffba. Az utazásunk elég kalandosra sikeredett, ugyanis még nem értjük, hogy mit dadognak be a bemondók a vonaton, így nem szálltunk át ott ahol kellett volna. De éppen időben megérkeztünk úgy is, hogy majdnem elvonatoztunk Barry Island-re. Összesen így 35 perc helyett 70-et vonatoztunk, de elég vicces volt.

A 10 fontos jegyünk a hét emeletes nézőtér hatodik emeletére szólt, úgyhogy nyilván nem fogok tudni a táncosok arcjátékáról beszámolni, de minden egyéb élvezhető volt.

Az előadás ( a Cardiff Bay-i beszámolóban már említett) Millenium Centre-ben volt. Az épület már kívülről is elég megkapó, de belülről még elképesztőbb. Legutóbb csak a földszinten jártam,  de most volt alkalmam a szünetben körbesétálni, majdnem minden emeleten. Lenyűgőző, hogy milyen hatalmas maga a nézőtér és a színpad is, emellett az emeletek, folyosók kialakítása is elég ötletes. Mellékelek néhány képet a google-nek köszönhetően, mert a fényképezőgépem valami hiba folytán nem működik rendesen...

Nézőtér : mi az "upper circle"-en ültünk, ami a legfelső szint középen.

Az épület este kivilágítva,  az épület felülről, a lépcsőház és végül de nem utolsó sorban az épület homlokzata belülről (ezt látja az ember ha felér a ötödik-hatodik-hetedik nézőtéri szint bejáratához).

Emellett ezen a linken körbe lehet egy kicsit nézni, de itt szerintem nem a legjobb részeket mutatják. Talán a legérdekesebb, amikor a színpad felől láthatjuk a nézőteret, amelyik 1900 ember befogadására alkalmas...

Maga az előadás eklektikus volt, de 80%-ban nagyon színvonalas. A jelmezekre elég nagy hangsúlyt fektettek, úgyhogy szerintem a jelenlévő hölgyek körében már gyakorlatilag a harmadik jelent után lejátszódott kétszer a "kell ez a ruha" sztori. Több kisebb "felvonásból" állt az előadás. A táncosok mögött egy egész szimfonikus zenekar játszott végig és 3-3 férfi és női különböző mértékben színvonalas musical énekes is szerepet kapott a műsorban. Talán a leggyengébb pontja az előadásnak a két kizárólag énekes jelenet volt. Háttérnek, kiegészítésnek teljesen jók voltak az énekesek, de önmagukban nem voltak kiemelkedőek.

A hazafelé út sokkal simábban alakult. Élmény szemszögből azonban hozzá kell tenni, hogy itt a faluban és a környéken elég kegyetlen tapasztalataink vannak az emberekkel kapcsolatosan. Nagyon sok az elhízott, igénytelen ember. A fiatalok pedig egész egyszerűen leírhatatlanok. Fényes nappal láttam (nem egyszer) beöltözött csoportokat félrészegen az utcán fetrengeni, éjszaka a vonaton sminkelnek, isznak és nem kevéssé ...ás ruhákban feszengenek, akkor is ha hihetetlenül el vannak hízva. Általában 10-15 fok van és ez nem akadályozza meg őket abban, hogy harisnya nélkül, egy szál miniruhában induljanak mulatni esténként. Még mostanság is látok embereket flip-flop papucsban (mondjuk tény és való, hogy könnyen szárad...). De amiért ezt itt hoztam fel, hogy a színház volt az egyetlen hely eddig, ahol teljesen kulturált embertömegekkel akadtunk össze (de nagyon kevés fiatal volt), pedig a színházba járás nem anyagiak kérdése itt. 15 fontos jegyet szinte bármire lehet találni, diákoknak pedig 10 font körül is. Mi is tudtunk volna akár sokkal közelebb a színpadhoz is jegyet venni 10 fontért, ha előbb kitaláljuk, hogy megyünk.

2.

Ezt a csütörtököt követően szombaton csajos kiruccanást tettünk Wencke-vel és Erica-val Cardiffba. Egy kis pláza-túra, egy kis kávézás és már el is ment a délután...Este terveink szerint egy nyugodt vacsorával zártuk volna a szombatot, de közbejött valami. Már javában főzőcskéztünk (svéd húsgombóc és magyar rizsfelfújt volt a menü) amikor is Wencke lakótársának a kutyája megharapott engem. A harapás kiváltó oka az volt, hogy a plédjét megpróbáltam a lábammal eltenni az útból és a lábam felé mozgattam...Gyanítom, hogy az állat korábban már bántalmazva volt, és azt gondolta meg fogom rúgni. Egy Jack Russel terrier és elég kezelhetetlen és nem nagyon akarta elengedni a lábam...Mivel zokniban voltam gondolom nem kell részleteznem, hogy eléggé fájt. Természetesen teljesen összezavarodtam, de lefertőtlenítettük a kis sebeket, amiket a kutya csinált, majd leöblítettük egy kis borral meg egy jó vacsorával. Aztán mikor már hazahozott Wencke kezdtem el töprengeni azon, hogy ez talán így mégsem lesz jó, ha ennyivel lerendezzük. Volt egy kis műtét hogy jól ki tudjam mosni, meg pár telefon, aztán végül úgy döntöttem, hogy megvárom a másnapot. Egész nap nem lett rosszabb, de a nővérem felháborodásának határása felvettem a kapcsolatot a biztosítómmal, akik szerint rögtön veszettség elleni oltást kellett volna kapnom (24 órán belül). Persze kapcsoltba léptem Wenckéékkel hogy be van-e oltva a kutya és hasonlók. Azt az információt kaptam, hogy az Egyesült Királyság területén nincs veszettség, úgyhogy a kutyákat nem otlják. Tehát megnyugodtam kicsit, mivel még a NHS direkt vonalát is felhívták és ott azt mondták elég ha 72 órán belül kapok egy Tetanust. Úgyhogy hétfő reggel bebattyogtam a suliban a nővérkéhez, aki elzavart a kórházba (ahova már taxival mentem, mert nem volt annyira jól a lábfejem és még taxival és 25 percre volt). Ott szépen kivártam a sorom

lefertőtlenítették a sebem, kaptam egy Tetanust és eljöttem. Persze még volt egy kis kavar a Tetanussal is, de azt most már nem részletezem. Minden esetre remélem nem én leszek az elmúlt 10 év kb 5. embere, aki veszett lett az Egyesült Királyságban (olvastam egy cikket, amiben négy eset volt említve: 3 külföldön szerezte, egy skótot pedig egy denevér fertőzte meg). Erőszakoskodni nem erőszakoskodtam az oltás kapcsán (lehet kellett volna), mivel minden áldott ember megkérdeztem, hogy mi a helyzet a veszettséggel és ha finoman akarok fogalmazni megmosolyogtak...Kutakodni nem merek, mert már egyszer halálfélelmet lett egy idióta videó miatt...Szóval ha van valami véglegesen megnyugtató infótok veszettség ügyben szóljatok, ha csak bizonytalan dolgok, inkább elő se hozzátok!:)

A lábam a mai napig meglehetősen viccesen néz ki, ugyanis a kis fogak nyomai, ahogy hegesednek a sebek nyilvánvalóan látszanak a lábfejem tetején. Erős idegzetűeknek itt vannak az aznap készült képek :) Jobban fájt, mint ahogy kinézett, mert a kis lábközép csontjaimat jól megszorongatta a kis ördög. A zúzódások fájnak még mindig, de már a sebek elég szépen begyógyultak.

3.

Elérkezett november ötödike és - ahogyan erre felé mondják- a Bonfire Night. Másik elnevezései: Guy Fawkes Night vagy Firework Night. Ezen az esetén vagy amennyiben hétvégén van, hétvégén is tűzijátékokat szerveznek mindenfelé. A házak udvarairól is lőnek fel tűzijátékokat és minél nagyobb egy település annál nagyobbat szerveznek. Én szombaton nem mozdultam ki, nem szerettem volna tömegbe menni a lábammal, és egyébként sem szeretem az ilyen nagy tűzijátékokat. De vasárnap a Pontypridd-i parkban rendezett tűzijátékot megnéztük az obeliszk mellől a kis völgyünket övező dombocska tetejéről. ha jól emlékszem van olyan fotó, amin látszik az obeliszk, ha mégsem akkor ezen a linken láthatjátok hová mentünk.

Mike-kal egy kanadai (lengyel) sráccal mentünk ketten eredetileg, aki játszik a fiú röplabdacsapatban. Az interneten úgy hirdették meg, hogy 5:30 és 7:30 között lesz, úgyhogy mi hatra értünk fel a dombtetőre. Az az éjszaka volt talán az eddigi leghidegebb. Be is öltöztem és vittünk két plédet is, de arra a rémálmainkban sem számítottunk, hogy egészen 7:40-ig kell ácsorognunk a hidegben a tűzijátékra várva. De valahogy kibírtuk és teljesen véletlenül Wenckével és Ericával is összetalálkoztunk fent. Úgyhogy négyesben néztük meg végül a műsort, ami be kell vallanom nem volt annyira lenyűgöző látvány, de 25 percig tartott. A jó befejezés érdekében utána elmentünk steak-et enni...Úgyhogy ez az este egész jól alakult, attól eltekintve, hogy eléggé átfázott a lábam, mert a sebek miatt csak a futócipőm volt elviselhető.

Az elmúlt hét tanulásra koncentrálás jegyében telt. Héba-hóba sikerült is :).

Lassan teljesen elkészül az első angol nyelvű prezentációm is. A kis csoportom az itteni viszonyokhoz mérten egész használható (a munka 35%-át ők öten a 65%-ot én egyedül csinálom), de legalább használható, amit csinálnak. Ha rosszul sikerül, akkor eléggé bántani fog, mert rengeteget dolgozta vele, de minden felelősséget nem vállalhatok, mert vannak olyan részek, amelyeket csak szerkesztettem. Az eddig elkészített ppt-re a tanár azt mondta, hogyha megfelelően prezentáljuk kedden akkor "bloody good"... Meglepő volt számomra, hogy hihetetlenül boldog volt, hogy a két megbeszélés között megfogadtuk a javaslatait. Számomra ez elég természetes volt, de ő ezt eléggé kiemelten kezelte. Ettől az izgulásom még nem múlt el, de hétfő délelőtt el fogjuk próbálni, hogy gyakorlatunk is legyen. Ez a prezentáció adja a jegyünk 50%-át, ezért is elég fontos, hogy jól sikerüljön.

A heti különlegességhez hozzá tartozik, hogy felrobbantottam két tojást a konyhában...

Felraktam két tojást főni és teljes mértékben elfelejtettem. A víz elpárolgott, a két tojás pedig felrobbant. Én semmit sem vettem észre, annyira dolgoztam a prezentáción. Csak amikor el kellett indulnom a "kiropraktikai" kezelésemre szembesültem a konyhával. Irdatlan büdös volt és a tojások szétrepültek a konyhán, égett nyomot hagytak a falon és a kis túrázós edény állapotáról ne is beszéljünk. Egy nap szellőztetés után végül megszűnt a szag és szerencsére a fal valamilyen olajfestékszerű készítménnyel van lekenve, úgyhogy le tudtam sikálni. De azért egy napig elég kellemetlen volt a konyhában tartózkodni. Nagyobb baj is lehetett volna ennél, úgyhogy szerencsésnek vallom magam.

A különlegesség, amivel készültem mára az első általam itt kóstolt étel, amire büszkék lehetnek az angolok: talán nem is annyira meglepő módon egy chips fajta... Itt természetesen "crisps". Ízesítését tekintve tengeri só és ecet...Elég perverzül hangzik, bár közel sem annyira, mint a "roast ox" (vicces szabad fordításomban pörkölt ökör :) ). Az alábbi márkát kiemelten tudom ajánlani sörkorcsolyának. Nagyon beleszerettem a pénteki sörözések helyszínén.

Még fel fogom térképezni a "jalapeno pepper" fajtát is, ha végre rábukkanok valamelyik kocsmában, vagy boltban.

Plusz információ, hogy a google maps "Föld" alkalmazásának van egy olyan funkciója, hogyha a sárga emberkét ráhúzod a térképre egészen közeli képet ad az utcáról. (Ez Magyarország területén még nem működik, vagyis én nem tudtam benézni az ablakotokon, de az utcámat kipróbáltam és bár egy régi kép van fent, teljesen jól működik. Az ablakom az, amelyiken ma még a google map-en kint van egy szoba kiadó tábla (ez már nincs ott természetesen).)Láthatjátok az ablakomat, a kocsmát és minden hasonló dolgot is.

Böngésszetek! :)

Remélem megérte várni a bejegyzésre.

Szilviknek, Mártonoknak pedig még remélem nem késő névnapi jókívánságaimat egy ilyen meglepetéssel tetézni! :)

Most megyek aludni, ennyi volt a szombat esti buli számomra.

A rendszeresség hiánya

Sziasztok!

Eredendően mostanában tapasztalható hanyagságom miatt ellenkeztem a blogírással szemben, de ha már belevágtam igyekszem tartani magam!:) Főleg, hogy Gábor kedves fényképes emailjeivel emlékeztet beszámolási kötelezettségeimre. Ezúton is köszönöm neki a képeket, imádom a kis tündéreket. 

Azt hiszem szerda táján hagytam abba a mesélést. 

Kedden az egész napot a suliban töltöttem reggel 10től este 8 ig, kivéve az ebédszünetet. Elég fárasztó volt. Ez még két hétig így lesz, mert kedd reggelente (10-13), ha röviden akarok fogalmazni: az önmegvalósító képességeinket fejlesztik 0 kreditért. Az óra egyébként számomra kifejezetten szimpatikus. Eddig ezt élveztem legjobban. 

A másik két órám két különböző értelemben, de katasztrofális. Az első tananyaga és az előadás maga hihetetlenül dedós, a másikon pedig a tananyag izgalmas lenne, ha a hölgy nem zúdítaná ránk az elmúlt két év minden statisztikáját és az elmúlt 20 év összes elméletét monoton hangon, mondatokkal telis-tele írt diákkal támogatva. Muszáj volt egy harmadik tárgyat is felvennem, mert csak így lesz meg a szükséges kredit számom, úgyhogy mostantól szerdán is suliban vagyok. A szerdai csoportom színtiszta angol csoport, ami azzal jár, hogy sok esetben csak okosan próbálok bólogatni. De majd csak belejövök...

Szerdán délelőtt elmentem a Big Draw nevű kezdeményezésre. Ez egy országos kampány, amelynek célja, hogy közelebb vigye a képzőművészetet (a rajzolást) az emberekhez. A mostani alkalom címe: "Drawing the Sense" volt. A program lényege az volt, hogy egy nagy műhelyben több állomáson különböző érzékeidet hozták működésbe, majd megkértek, hogy a falra kifeszített papírokra rajzold le azt,  amit érzel, amit kiváltott belőled. Voltak illatos fa pálcikák (benzin, olaj, növények...), voltak színes cukorra emlékeztető porok, amelyekről elsőre egyértelműen azt gondoltam, hogy édesek lesznek, de volt savanyú-keserű-édes-sós. Emellett volt egy sötét szoba zenével, volt hőérzékelés és tapintás letakart dobozban és fájdalom próba. 

A fájdalom állomásán a falnak támaszkodva kellett ülni és az egyik kezedet előre nyújtani és abba egy súlyzót tartani, amíg nem kezdenek el fájni az izmaid. A másik kezedbe adtak egy fekete zsírkrétát és miközben fájdalmat éreztél kellett rajzolni a jobb oldaladon lévő lapra...Volt még egy egyensúly állomás is. Itt egy fa lemezen kellett egyensúlyba kerülni (tudjátok az alján volt valami pl. egy fél labda, ami megnehezítette ezt). Kaptál egy egy méter hosszú rudat, a végén rögzítve volt egy kréta, és akkor és csakis akkor rajzolhattál, ha egyensúlyban voltál. Az egész roppant izgalmas volt.

Aztán szerda este azt hittem, hogy most majd tartok egy jó edzést a lányoknak. Ehelyett kiderült, hogy szerdánként a másik nemű társaság legjobb nyolc játékosa is jelen lesz az edzésen és nekem velük kell foglalkoznom...így megkaptam a fiúkat. Volt egy jó kis veszekedés köztem és egy arab srác között. Elkezdett hisztizni, hogy én állandóan csak a feladókkal kiabálok és kiabáljak a többiekkel is, hogy fogadjanak jobban, mert neki sokat kell így futnia (megjegyzem van rajta vagy 15kg plusz)...blablabla. Teljesen eszét vesztette, azt mondta, hogy az lehetetlen amit kérek tőle. Végül sikerült belecsúsznia egy "te sem tudnád megcsinálni"-szerűbe úgyhogy hát ezt már a lelkem nem hagyhatta. Természetesen még azt az aljasságot is elkövette, hogy megpróbálta nehezebb nyitásokkal szivatni a többieket, hogy nekem ne sikerülhessen, de nem volt szerencséje. A veszekedést azonban nem hagyta abba...Ez már az edzés vége felé volt és a másik edző is átjött, hogy legyen vegyes játék fiúk és lányok között...Próbáltuk rendezni az esetet, félsikerrel. Végül az edző   azt mondta nekem, hogy ez egy kulturális különbség, mivel Mehtti arab és nem fogadja el, ha egy lány mondja meg neki mit csináljon. A szituáció eléggé megviselt annak ellenére, hogy tudom, hogy nem tettem semmi rosszat. A többi fiú mind érezte, hogy ez mennyire nem volt fair velem szemben és kaptam olyan facebook üzenetet utána, hogy valaki szégyelli magát a csapat nevében. Csütörtökön főző napot tartottam, hogy legyen a fagyasztóban kaja, ha nincs időm főzni. Meg sokáig olvastam tanulmányokat. 

Pénteken déltől hatig ültem a suliban, majd gyors kaja és edzés ismét. A pénteki edzésen a lányokat edzettem jórészt és 10 egész percet játszhattam a fiúkkal, amiben meg sem izzadtam... Edzés után szokásos pénteki edzés utáni sör (most éppen cranberry cider), a többieknek buli is. Én hazajöttem egy itóka után, mert elég fárasztó hetem volt. A következő héttől remélem járhatok a fiúk edzésére játszani, mert ez így nem lesz jó, hogy én nem játszom.

Szombaton itthon tettem vettem, mostam, takarítottam hasonló. Este hattól pedig Wencke-nél volt raclett lány "buli". Négyen voltunk, sütögettünk és utána jégkrémet zabáltunk és videót néztünk, mint régen a gimiben. Elég jó volt, mind a három lányt nagyon kedvelem, aki ott volt. (Caroline és Wencke német, de Wencke Hannover mellett lakik, Caroline meg Münchentől délre, Erica pedig svéd). Éjfél után jöttem haza tőlük. 

Vasárnap ismét egy hosszú alvás (azt hiszem elkezdtem pótolni az ébren töltött éjszakákat), már képes vagyok fél kettőkor lefeküdni, ami a korábbiakhoz viszonyítva jó eredmény. A vasárnap mindig a legdepisebb napom. Itthon töltöttem, olvasgattam, szöszöltem, passzivitiztem.

Ma pedig hétfő, már jártam a könyvtárban, olvastam és azt hiszem egy órája írom ezt a bejegyzést. 

Ismét tudok szolgálni egy furcsasággal:

 - kis falunk főutcáján a buszmegálló "épülete" fordítva van, mint az általában Magyarországon, de azt nem tudom itt mennyire gyakori. A fordítva jelen esetben azt jelenti, hogy egy fala van és az a járda úttest felőli oldalán és onnan nyúlik be a teteje a járda fölé. 

Fényképpel megpróbálok majd később szolgálni. 

Mindenkit üdvözlök, 

Zs

Éjjeli üzemmódban

Sziasztok!

Most nem leszek olyan kegyetlen, hogy hírek nélkül hagyjalak Titeket egy egész héten keresztül. Kicsit ismét felívelőben van az energia szintem.

Sajnos a tegnapi hatalmas várakozásokkal ellentétben a csomag még ma sem érkezett meg. Most már Nagy Britannia területén tartózkodik, de azt nem tudom pontosan hol. Vigasztalásul mondom, hogy a borsófőzelék és a tükörtojás megvalósult.:)

Kaptam viszont egy képes lapot, aminek roppantul örültem. Nem haragszom meg, ha esetleg valaki ellopná az ötletet...:)

A hétfő estém elég izgalmasan telt. A fiú röplabda csapatnak edző mérkőzése volt. Megbeszéltük pár lánnyal, hogy mi is kimegyünk. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, csak én félreértettem az időpontot, úgyhogy egy órával előbb ott voltam. Mondjuk a "HÖK"-ben tudtam számítógépezni (nem mintha elvonási tüneteim lennének...). Aztán nagy nyugodtan felmentem a karzatra, még fényképezőgépet is vittem jó turista módon és vártam a többieket. Sajnos az edző még a bemelegítés végén észrevett és integetett, hogy menjek le. Az első szettet így fújhattam én...Aztán a maradék 3-ban edzősködhettem . Életemben először én lehettem az idegbeteg üvöltöző búgócsiga a pálya szélén. Ajánlom párterápia helyett, depresszió ellen, nagy munkahelyi terhelés alatt, egyszóval mindenkinek, aki bármilyen lelki eredetű problémával küszködik, hogy próbálja ki. Nagyon fárasztó és hihetetlenül kikapcsoló élmény egyszerre. Nagyon beleéltem magam, nagyon koncentráltam és mindent hihetetlenül felerősítve éreztem abból, ami a pályán történt. Mellesleg elég viccesen tudom kiosztani a fiúkat szegényes szókincsemmel, ami még talán nekik is szórakoztató. Közben rájöttem, hogy még nem tudok egyszerre a játék/a csapat mindenre aspektusára figyelni. A mérkőzés után Wencke kölcsönadta a légmelegítő készülékét, így a szobám is képes felmelegedni, ha itthon vagyok. Egy kedves barátságos aprócska készülék többek között MAGYAR útmutatóval az oldalán. A Tescoban is rengeteg termék van, amire magyarul is van írva. Miután hazaértem ittam egy a szombati "házibuliból" maradt almacidert és elkezdtem a fiúknak útmutatót készíteni az "egyfeladós" játékhoz. Már el is készült!:)

A mai napról már nincs erőm beszámolni, de remélem hamarosan újra jövök.

Holnap lesz a kiropraktikai (?) kivizsgálásom. nagyon izgatott vagyok miatta.

Szép jó reggelt nektek!

Zs

Negyedik hétfő!:)

Sziasztok!

Elnézést, hogy ezen a héten nem jelentkeztem, de nem voltam túl aktív formában. 

De kezdjük az elején. Fogalmam sincs, hogy mit csináltam hétfőn...A suliban biztosan intézkedtem kicsit, de ezen kívül nem nagyon csinálhattam semmit. Emlékeim szerint lefoglaltam a londoni szállást és hasonló...

Este edzés volt a lányoknak, úgyhogy biztosan ott voltam. 

Kedden volt az első iskolai nap, amit felért egy remekbe szabott katasztrófával. Az első óra roppantul unalmas volt és semmi újat nem sikerült mondania az oktatónak a saját magáról mondott történeteket kivéve.

A második órán pedig etse hattól nyolcig! pedig egy szintén rémesen unalmas statisztikai órát sikerült végighallgatni. A statisztikát értsd úgy, hogy egy CIPD (The Chartered Institute of Personnel and Development) tanulmányt elemezgtetett a tanár… Mondanom sem kell, hogy végig a lecsukódó szempilláim ellen küzdöttem. A végén képes volt berakni 40 percre egy "webseminar"-t. Tehát egy webes alapú konferenciát hallgathattunk 40 percen keresztül. A dián lévő írást én a hátsó sorból már nem láttam (olyan jó minőségű volt) és a szöveget pedig úgy 15 perc után a fáradtság miatt nem bírta követni. Úgyhogy teljesen elfáradva és minden lelkesedésem elveszítve értem haza. 

Szerdán egész nap nem mozdultam ki. Olvasgattam, pihentem és hasonlók. Az idő tragikus volt, egész nap szakadt az eső. 


Ennek köszönhetően csütörtökön rettenetes kimozdulhatnékom volt, így egyedül elmentem Pontypriddbe bevásárolni. Az aznap esti vacsorához kellett bevásárolnom, amire meghívtunk 3 ember (két török lányt és Adamet). A bevásárlással természetesen jól elment a délelőtt. De kényeztettem magam is eközben. Mivel nem sikerült reggeliznem ezért a bevásárlás végeztével benéztem egy nagyon helyes kis cukrászdába-pékségbe. Ugyan le nem ültem mivel a husikák olvadoztak volna a szatyorban, de elvitelre kértem Welsch cake-et és fruit pancake-et. A Welsch cake- ről nem készítettem fotót, de a neten rengeteget lehet találni. Igazából az állaga az érdekes kritérium. Amiket én vásároltam, azok minden várakozásomat felülmúlták. 

A gyümölcsös palacsinta, nem gyümölcsös palacsinta ezért is használtam fentebb a "fruit pancake" elnevezést. Ez egy vastagabb, amerikai típusú, de átmérőre magyar típusú palacsinta, aminek a tésztájában mazsola van. (Számomra kezd bebizonyosodni, hogy itt minden helyi édességben mazsola van.)

Erről az édességről készítettem képeket (már akkor is gondoltam, hogy megmutatom nektek:)).

Aztán jött a főzőcskézés és hasonlók. A vacsora persze nem készült el időre, mivel a nokedli készítés elég sajátos módon tudott csak megvalósulni...Igazából gigantikus galuskákat készítettem egy evőkanál és egy kiskanál segítségével. Ezeket egy tészta szűrővel szűrögethettem le kb. két evőkanalanként, mivel annyira nem gyors a szaggatás. Így szerintem kb. 1 órát vacakolhattam a "nokedli szaggatással". A tejföl hiánya okozott némi zavart a végén, de azért egészen jól sikerült a csirkepaprikás. Minden vendégnek ízlett, úgyhogy minden rendben volt aznap este. Kivéve, hogy Marci kissé furán viselkedett, de hát ezt már kezdem megszokni. 

A két török lányból végül csak egy tudott eljönni, de készítettek nekünk speciális török édességet (azt hiszem helva-t). Nekem nagyon ízlett és mindet elpusztítottuk. Vajból, cukorból, lisztből és tejből készült. 

Pénteken reggel készültem a sulira...újra megnéztem a nyamvadt webseminar-t. Aztán déltől hatig ismét az iskolában boldogítottak. Este még volt edzés (vegyes edzés - az első 70 percben edzettem a lányokat, később pedig játszottam a fiúkkal). Az edzés után az edzőnél volt sör, pizza, pizsoma parti. Körülbelül 40 percre lakik innen, gyakorlatilag még a kis falunknál is vidékiesebb helyen. Egy hatalmas területen álló nagy házban. Az este jól sikerült, bár a két csapatnak (fiúk-lányok) körülbelül a fele/harmada volt csak ott. Mindenki ott aludhatott és hajnali 4-5-ig beszélgettünk, viccelődtünk. Érdekességként mondom, hogy a jelenlévők között nem volt sem brit, sem walesi. Jelen volt 2 holland, 1 finn, 1 norvég, 1 líbiai, 1 kínai srác ; 1 ír, 1 bolgár, 1 német, 1 svéd, 1 olasz, 1 cseh és hát 1 magyar lány. Hát ennyit azt hiszem a wales-i röplabdáról. 

Szombaton olyan 1 óra felé értem haza, pedig csak fél11-ig aludtunk. Voltunk körtét szedni, kaptunk reggelire croissant-(t?). Otthon evés, pihenés, evés és kezdődő betegeskedés. Vasárnapra már én is belekerültem a "Fresher's flu" áldozatai közé. Minden évben állítólag az iskola kezdés után a suli nagy része lebetegedik valamennyire, mivel annyira sokféle helyről jövünk és más más kis influenza, baci, vírus törzseket hordozunk, ezért nem vagyunk rezisztensek egymás apró cseprő vírusaira. De a lefolyása nem annyira vészes. Ma még van egy kis nátha és fejfájás, de ha nem töltök túl sok időt a szobámnak titulált jégveremben, akkor rendbe fogok jönni hamarosan. 

Hát ez minden, ami történt velem a héten. 

A terveimmel ellentétben nem mentem be a könyvtárba, mivel kaptam reggel egy emailt, hogy valószínűleg ma érkezik a csomagom Mártontól és hihetetlenül izgatott vagyok emiatt. De most elmegyek iszom egy kávét és felmelegszem a  Barini's-ban és aztán jövök haza ebédet készíteni. Borsó főzeléket szeretnék enni tükörtojással és pirítóssal! :)

Puszilok mindenkit!