Megtörik a csend...

Sziasztok!

Felháborodásotok teljes mértékben jogos és érthető, de kicsit azért a saját szempontomból is vizsgálom a helyzetet és kénytelen leszek megbocsájtani magamnak a blog hanyagolásáért, és remélem ezzel Ti is így vagytok.

Nyilván számomra sem jó, hogy az emlékek nincsenek megörökítve és a visszajelzések sem érkeznek.

Kissé olyan itt mintha az idő fogságában lennék. Nem a rengeteg teendő, hanem a saját kis agyam nyomása miatt. Sok mindent kellene csinálni és szinte a döntés, hogy mit is tegyek megbénít. A múlttal, a megtörtént dolgokkal már nem akarok foglalkozni, a jövőbeli teendőim pedig megijesztenek. Minél jobban közeledik a hazamenetel annál jobban is tartok tőle. Szembe kell néznem a két szakdolgozatommal, azzal, hogy hónapokon belül a munkakeresés kínos feladata előtt fogok állni stbstb. Úgy tűnik az új környezet és az új ingerek visszavonhatatlanul kezdenek hatást gyakorolni az eddigi kis biztonságos világomra. Átértékelődnek események, helyzetek és persze átértékelem saját magam is. Még nem tudok igazán táplálkozni ezekből a gondolatokból, de mindenesetre a vulkán belül kitört.

Azért a lelki állapotom boncolgatását ennyiben igyekszem is lezárni, csak gondoltam bepillantást engedek mostanában kicsit összezuhant világomba. Nem kell félni azért, jó dolgok is történnek és ez sem feltétlenül rossz, csak pillanatnyilag sok(k). Emiatt elég passzívan vagyok képes eltölteni napokat és sötét kis falunkban ez negatív következményeket von maga után.

De sorolom az izgalmas, meglepő eseményeket, amik a kiesett időszakban történtek velem/vagy velünk.

1.

Egy nyugodt csütörtök este (el sem merem mondani pontosan mikor) elmentünk Marcival az English National Ballet Strictly Gershwin című előadására Cardiffba. Az utazásunk elég kalandosra sikeredett, ugyanis még nem értjük, hogy mit dadognak be a bemondók a vonaton, így nem szálltunk át ott ahol kellett volna. De éppen időben megérkeztünk úgy is, hogy majdnem elvonatoztunk Barry Island-re. Összesen így 35 perc helyett 70-et vonatoztunk, de elég vicces volt.

A 10 fontos jegyünk a hét emeletes nézőtér hatodik emeletére szólt, úgyhogy nyilván nem fogok tudni a táncosok arcjátékáról beszámolni, de minden egyéb élvezhető volt.

Az előadás ( a Cardiff Bay-i beszámolóban már említett) Millenium Centre-ben volt. Az épület már kívülről is elég megkapó, de belülről még elképesztőbb. Legutóbb csak a földszinten jártam,  de most volt alkalmam a szünetben körbesétálni, majdnem minden emeleten. Lenyűgőző, hogy milyen hatalmas maga a nézőtér és a színpad is, emellett az emeletek, folyosók kialakítása is elég ötletes. Mellékelek néhány képet a google-nek köszönhetően, mert a fényképezőgépem valami hiba folytán nem működik rendesen...

Nézőtér : mi az "upper circle"-en ültünk, ami a legfelső szint középen.

Az épület este kivilágítva,  az épület felülről, a lépcsőház és végül de nem utolsó sorban az épület homlokzata belülről (ezt látja az ember ha felér a ötödik-hatodik-hetedik nézőtéri szint bejáratához).

Emellett ezen a linken körbe lehet egy kicsit nézni, de itt szerintem nem a legjobb részeket mutatják. Talán a legérdekesebb, amikor a színpad felől láthatjuk a nézőteret, amelyik 1900 ember befogadására alkalmas...

Maga az előadás eklektikus volt, de 80%-ban nagyon színvonalas. A jelmezekre elég nagy hangsúlyt fektettek, úgyhogy szerintem a jelenlévő hölgyek körében már gyakorlatilag a harmadik jelent után lejátszódott kétszer a "kell ez a ruha" sztori. Több kisebb "felvonásból" állt az előadás. A táncosok mögött egy egész szimfonikus zenekar játszott végig és 3-3 férfi és női különböző mértékben színvonalas musical énekes is szerepet kapott a műsorban. Talán a leggyengébb pontja az előadásnak a két kizárólag énekes jelenet volt. Háttérnek, kiegészítésnek teljesen jók voltak az énekesek, de önmagukban nem voltak kiemelkedőek.

A hazafelé út sokkal simábban alakult. Élmény szemszögből azonban hozzá kell tenni, hogy itt a faluban és a környéken elég kegyetlen tapasztalataink vannak az emberekkel kapcsolatosan. Nagyon sok az elhízott, igénytelen ember. A fiatalok pedig egész egyszerűen leírhatatlanok. Fényes nappal láttam (nem egyszer) beöltözött csoportokat félrészegen az utcán fetrengeni, éjszaka a vonaton sminkelnek, isznak és nem kevéssé ...ás ruhákban feszengenek, akkor is ha hihetetlenül el vannak hízva. Általában 10-15 fok van és ez nem akadályozza meg őket abban, hogy harisnya nélkül, egy szál miniruhában induljanak mulatni esténként. Még mostanság is látok embereket flip-flop papucsban (mondjuk tény és való, hogy könnyen szárad...). De amiért ezt itt hoztam fel, hogy a színház volt az egyetlen hely eddig, ahol teljesen kulturált embertömegekkel akadtunk össze (de nagyon kevés fiatal volt), pedig a színházba járás nem anyagiak kérdése itt. 15 fontos jegyet szinte bármire lehet találni, diákoknak pedig 10 font körül is. Mi is tudtunk volna akár sokkal közelebb a színpadhoz is jegyet venni 10 fontért, ha előbb kitaláljuk, hogy megyünk.

2.

Ezt a csütörtököt követően szombaton csajos kiruccanást tettünk Wencke-vel és Erica-val Cardiffba. Egy kis pláza-túra, egy kis kávézás és már el is ment a délután...Este terveink szerint egy nyugodt vacsorával zártuk volna a szombatot, de közbejött valami. Már javában főzőcskéztünk (svéd húsgombóc és magyar rizsfelfújt volt a menü) amikor is Wencke lakótársának a kutyája megharapott engem. A harapás kiváltó oka az volt, hogy a plédjét megpróbáltam a lábammal eltenni az útból és a lábam felé mozgattam...Gyanítom, hogy az állat korábban már bántalmazva volt, és azt gondolta meg fogom rúgni. Egy Jack Russel terrier és elég kezelhetetlen és nem nagyon akarta elengedni a lábam...Mivel zokniban voltam gondolom nem kell részleteznem, hogy eléggé fájt. Természetesen teljesen összezavarodtam, de lefertőtlenítettük a kis sebeket, amiket a kutya csinált, majd leöblítettük egy kis borral meg egy jó vacsorával. Aztán mikor már hazahozott Wencke kezdtem el töprengeni azon, hogy ez talán így mégsem lesz jó, ha ennyivel lerendezzük. Volt egy kis műtét hogy jól ki tudjam mosni, meg pár telefon, aztán végül úgy döntöttem, hogy megvárom a másnapot. Egész nap nem lett rosszabb, de a nővérem felháborodásának határása felvettem a kapcsolatot a biztosítómmal, akik szerint rögtön veszettség elleni oltást kellett volna kapnom (24 órán belül). Persze kapcsoltba léptem Wenckéékkel hogy be van-e oltva a kutya és hasonlók. Azt az információt kaptam, hogy az Egyesült Királyság területén nincs veszettség, úgyhogy a kutyákat nem otlják. Tehát megnyugodtam kicsit, mivel még a NHS direkt vonalát is felhívták és ott azt mondták elég ha 72 órán belül kapok egy Tetanust. Úgyhogy hétfő reggel bebattyogtam a suliban a nővérkéhez, aki elzavart a kórházba (ahova már taxival mentem, mert nem volt annyira jól a lábfejem és még taxival és 25 percre volt). Ott szépen kivártam a sorom

lefertőtlenítették a sebem, kaptam egy Tetanust és eljöttem. Persze még volt egy kis kavar a Tetanussal is, de azt most már nem részletezem. Minden esetre remélem nem én leszek az elmúlt 10 év kb 5. embere, aki veszett lett az Egyesült Királyságban (olvastam egy cikket, amiben négy eset volt említve: 3 külföldön szerezte, egy skótot pedig egy denevér fertőzte meg). Erőszakoskodni nem erőszakoskodtam az oltás kapcsán (lehet kellett volna), mivel minden áldott ember megkérdeztem, hogy mi a helyzet a veszettséggel és ha finoman akarok fogalmazni megmosolyogtak...Kutakodni nem merek, mert már egyszer halálfélelmet lett egy idióta videó miatt...Szóval ha van valami véglegesen megnyugtató infótok veszettség ügyben szóljatok, ha csak bizonytalan dolgok, inkább elő se hozzátok!:)

A lábam a mai napig meglehetősen viccesen néz ki, ugyanis a kis fogak nyomai, ahogy hegesednek a sebek nyilvánvalóan látszanak a lábfejem tetején. Erős idegzetűeknek itt vannak az aznap készült képek :) Jobban fájt, mint ahogy kinézett, mert a kis lábközép csontjaimat jól megszorongatta a kis ördög. A zúzódások fájnak még mindig, de már a sebek elég szépen begyógyultak.

3.

Elérkezett november ötödike és - ahogyan erre felé mondják- a Bonfire Night. Másik elnevezései: Guy Fawkes Night vagy Firework Night. Ezen az esetén vagy amennyiben hétvégén van, hétvégén is tűzijátékokat szerveznek mindenfelé. A házak udvarairól is lőnek fel tűzijátékokat és minél nagyobb egy település annál nagyobbat szerveznek. Én szombaton nem mozdultam ki, nem szerettem volna tömegbe menni a lábammal, és egyébként sem szeretem az ilyen nagy tűzijátékokat. De vasárnap a Pontypridd-i parkban rendezett tűzijátékot megnéztük az obeliszk mellől a kis völgyünket övező dombocska tetejéről. ha jól emlékszem van olyan fotó, amin látszik az obeliszk, ha mégsem akkor ezen a linken láthatjátok hová mentünk.

Mike-kal egy kanadai (lengyel) sráccal mentünk ketten eredetileg, aki játszik a fiú röplabdacsapatban. Az interneten úgy hirdették meg, hogy 5:30 és 7:30 között lesz, úgyhogy mi hatra értünk fel a dombtetőre. Az az éjszaka volt talán az eddigi leghidegebb. Be is öltöztem és vittünk két plédet is, de arra a rémálmainkban sem számítottunk, hogy egészen 7:40-ig kell ácsorognunk a hidegben a tűzijátékra várva. De valahogy kibírtuk és teljesen véletlenül Wenckével és Ericával is összetalálkoztunk fent. Úgyhogy négyesben néztük meg végül a műsort, ami be kell vallanom nem volt annyira lenyűgöző látvány, de 25 percig tartott. A jó befejezés érdekében utána elmentünk steak-et enni...Úgyhogy ez az este egész jól alakult, attól eltekintve, hogy eléggé átfázott a lábam, mert a sebek miatt csak a futócipőm volt elviselhető.

Az elmúlt hét tanulásra koncentrálás jegyében telt. Héba-hóba sikerült is :).

Lassan teljesen elkészül az első angol nyelvű prezentációm is. A kis csoportom az itteni viszonyokhoz mérten egész használható (a munka 35%-át ők öten a 65%-ot én egyedül csinálom), de legalább használható, amit csinálnak. Ha rosszul sikerül, akkor eléggé bántani fog, mert rengeteget dolgozta vele, de minden felelősséget nem vállalhatok, mert vannak olyan részek, amelyeket csak szerkesztettem. Az eddig elkészített ppt-re a tanár azt mondta, hogyha megfelelően prezentáljuk kedden akkor "bloody good"... Meglepő volt számomra, hogy hihetetlenül boldog volt, hogy a két megbeszélés között megfogadtuk a javaslatait. Számomra ez elég természetes volt, de ő ezt eléggé kiemelten kezelte. Ettől az izgulásom még nem múlt el, de hétfő délelőtt el fogjuk próbálni, hogy gyakorlatunk is legyen. Ez a prezentáció adja a jegyünk 50%-át, ezért is elég fontos, hogy jól sikerüljön.

A heti különlegességhez hozzá tartozik, hogy felrobbantottam két tojást a konyhában...

Felraktam két tojást főni és teljes mértékben elfelejtettem. A víz elpárolgott, a két tojás pedig felrobbant. Én semmit sem vettem észre, annyira dolgoztam a prezentáción. Csak amikor el kellett indulnom a "kiropraktikai" kezelésemre szembesültem a konyhával. Irdatlan büdös volt és a tojások szétrepültek a konyhán, égett nyomot hagytak a falon és a kis túrázós edény állapotáról ne is beszéljünk. Egy nap szellőztetés után végül megszűnt a szag és szerencsére a fal valamilyen olajfestékszerű készítménnyel van lekenve, úgyhogy le tudtam sikálni. De azért egy napig elég kellemetlen volt a konyhában tartózkodni. Nagyobb baj is lehetett volna ennél, úgyhogy szerencsésnek vallom magam.

A különlegesség, amivel készültem mára az első általam itt kóstolt étel, amire büszkék lehetnek az angolok: talán nem is annyira meglepő módon egy chips fajta... Itt természetesen "crisps". Ízesítését tekintve tengeri só és ecet...Elég perverzül hangzik, bár közel sem annyira, mint a "roast ox" (vicces szabad fordításomban pörkölt ökör :) ). Az alábbi márkát kiemelten tudom ajánlani sörkorcsolyának. Nagyon beleszerettem a pénteki sörözések helyszínén.

Még fel fogom térképezni a "jalapeno pepper" fajtát is, ha végre rábukkanok valamelyik kocsmában, vagy boltban.

Plusz információ, hogy a google maps "Föld" alkalmazásának van egy olyan funkciója, hogyha a sárga emberkét ráhúzod a térképre egészen közeli képet ad az utcáról. (Ez Magyarország területén még nem működik, vagyis én nem tudtam benézni az ablakotokon, de az utcámat kipróbáltam és bár egy régi kép van fent, teljesen jól működik. Az ablakom az, amelyiken ma még a google map-en kint van egy szoba kiadó tábla (ez már nincs ott természetesen).)Láthatjátok az ablakomat, a kocsmát és minden hasonló dolgot is.

Böngésszetek! :)

Remélem megérte várni a bejegyzésre.

Szilviknek, Mártonoknak pedig még remélem nem késő névnapi jókívánságaimat egy ilyen meglepetéssel tetézni! :)

Most megyek aludni, ennyi volt a szombat esti buli számomra.