Sziasztok!
Eredendően mostanában tapasztalható hanyagságom miatt ellenkeztem a blogírással szemben, de ha már belevágtam igyekszem tartani magam!:) Főleg, hogy Gábor kedves fényképes emailjeivel emlékeztet beszámolási kötelezettségeimre. Ezúton is köszönöm neki a képeket, imádom a kis tündéreket.
Azt hiszem szerda táján hagytam abba a mesélést.
Kedden az egész napot a suliban töltöttem reggel 10től este 8 ig, kivéve az ebédszünetet. Elég fárasztó volt. Ez még két hétig így lesz, mert kedd reggelente (10-13), ha röviden akarok fogalmazni: az önmegvalósító képességeinket fejlesztik 0 kreditért. Az óra egyébként számomra kifejezetten szimpatikus. Eddig ezt élveztem legjobban.
A másik két órám két különböző értelemben, de katasztrofális. Az első tananyaga és az előadás maga hihetetlenül dedós, a másikon pedig a tananyag izgalmas lenne, ha a hölgy nem zúdítaná ránk az elmúlt két év minden statisztikáját és az elmúlt 20 év összes elméletét monoton hangon, mondatokkal telis-tele írt diákkal támogatva. Muszáj volt egy harmadik tárgyat is felvennem, mert csak így lesz meg a szükséges kredit számom, úgyhogy mostantól szerdán is suliban vagyok. A szerdai csoportom színtiszta angol csoport, ami azzal jár, hogy sok esetben csak okosan próbálok bólogatni. De majd csak belejövök...
Szerdán délelőtt elmentem a Big Draw nevű kezdeményezésre. Ez egy országos kampány, amelynek célja, hogy közelebb vigye a képzőművészetet (a rajzolást) az emberekhez. A mostani alkalom címe: "Drawing the Sense" volt. A program lényege az volt, hogy egy nagy műhelyben több állomáson különböző érzékeidet hozták működésbe, majd megkértek, hogy a falra kifeszített papírokra rajzold le azt, amit érzel, amit kiváltott belőled. Voltak illatos fa pálcikák (benzin, olaj, növények...), voltak színes cukorra emlékeztető porok, amelyekről elsőre egyértelműen azt gondoltam, hogy édesek lesznek, de volt savanyú-keserű-édes-sós. Emellett volt egy sötét szoba zenével, volt hőérzékelés és tapintás letakart dobozban és fájdalom próba.
A fájdalom állomásán a falnak támaszkodva kellett ülni és az egyik kezedet előre nyújtani és abba egy súlyzót tartani, amíg nem kezdenek el fájni az izmaid. A másik kezedbe adtak egy fekete zsírkrétát és miközben fájdalmat éreztél kellett rajzolni a jobb oldaladon lévő lapra...Volt még egy egyensúly állomás is. Itt egy fa lemezen kellett egyensúlyba kerülni (tudjátok az alján volt valami pl. egy fél labda, ami megnehezítette ezt). Kaptál egy egy méter hosszú rudat, a végén rögzítve volt egy kréta, és akkor és csakis akkor rajzolhattál, ha egyensúlyban voltál. Az egész roppant izgalmas volt.
Aztán szerda este azt hittem, hogy most majd tartok egy jó edzést a lányoknak. Ehelyett kiderült, hogy szerdánként a másik nemű társaság legjobb nyolc játékosa is jelen lesz az edzésen és nekem velük kell foglalkoznom...így megkaptam a fiúkat. Volt egy jó kis veszekedés köztem és egy arab srác között. Elkezdett hisztizni, hogy én állandóan csak a feladókkal kiabálok és kiabáljak a többiekkel is, hogy fogadjanak jobban, mert neki sokat kell így futnia (megjegyzem van rajta vagy 15kg plusz)...blablabla. Teljesen eszét vesztette, azt mondta, hogy az lehetetlen amit kérek tőle. Végül sikerült belecsúsznia egy "te sem tudnád megcsinálni"-szerűbe úgyhogy hát ezt már a lelkem nem hagyhatta. Természetesen még azt az aljasságot is elkövette, hogy megpróbálta nehezebb nyitásokkal szivatni a többieket, hogy nekem ne sikerülhessen, de nem volt szerencséje. A veszekedést azonban nem hagyta abba...Ez már az edzés vége felé volt és a másik edző is átjött, hogy legyen vegyes játék fiúk és lányok között...Próbáltuk rendezni az esetet, félsikerrel. Végül az edző azt mondta nekem, hogy ez egy kulturális különbség, mivel Mehtti arab és nem fogadja el, ha egy lány mondja meg neki mit csináljon. A szituáció eléggé megviselt annak ellenére, hogy tudom, hogy nem tettem semmi rosszat. A többi fiú mind érezte, hogy ez mennyire nem volt fair velem szemben és kaptam olyan facebook üzenetet utána, hogy valaki szégyelli magát a csapat nevében. Csütörtökön főző napot tartottam, hogy legyen a fagyasztóban kaja, ha nincs időm főzni. Meg sokáig olvastam tanulmányokat.
Pénteken déltől hatig ültem a suliban, majd gyors kaja és edzés ismét. A pénteki edzésen a lányokat edzettem jórészt és 10 egész percet játszhattam a fiúkkal, amiben meg sem izzadtam... Edzés után szokásos pénteki edzés utáni sör (most éppen cranberry cider), a többieknek buli is. Én hazajöttem egy itóka után, mert elég fárasztó hetem volt. A következő héttől remélem járhatok a fiúk edzésére játszani, mert ez így nem lesz jó, hogy én nem játszom.
Szombaton itthon tettem vettem, mostam, takarítottam hasonló. Este hattól pedig Wencke-nél volt raclett lány "buli". Négyen voltunk, sütögettünk és utána jégkrémet zabáltunk és videót néztünk, mint régen a gimiben. Elég jó volt, mind a három lányt nagyon kedvelem, aki ott volt. (Caroline és Wencke német, de Wencke Hannover mellett lakik, Caroline meg Münchentől délre, Erica pedig svéd). Éjfél után jöttem haza tőlük.
Vasárnap ismét egy hosszú alvás (azt hiszem elkezdtem pótolni az ébren töltött éjszakákat), már képes vagyok fél kettőkor lefeküdni, ami a korábbiakhoz viszonyítva jó eredmény. A vasárnap mindig a legdepisebb napom. Itthon töltöttem, olvasgattam, szöszöltem, passzivitiztem.
Ma pedig hétfő, már jártam a könyvtárban, olvastam és azt hiszem egy órája írom ezt a bejegyzést.
Ismét tudok szolgálni egy furcsasággal:
- kis falunk főutcáján a buszmegálló "épülete" fordítva van, mint az általában Magyarországon, de azt nem tudom itt mennyire gyakori. A fordítva jelen esetben azt jelenti, hogy egy fala van és az a járda úttest felőli oldalán és onnan nyúlik be a teteje a járda fölé.
Fényképpel megpróbálok majd később szolgálni.
Mindenkit üdvözlök,
Zs