Látogatás

Sziasztok!

Sokáig váratott magára de most megérkezik a bejegyzés. 

Márton szerdán érkezett ideiglenes otthonomba. Nagyon készültem,főztem rendezkedtem és alig aludtam  a nagy nap előtt. A szerdai várakozást gondoltam elütöm egy kis Pontypridd-i bevásárlással és majd hipp-hopp elröppen az idő. Persze hiába volt ott a lehetőség, hogy vásárolgassak csak nem múltak az órák. Már majdnem kiszenvedtem, hogy indulhatok Cardiff-ba mikor jött az üzenet, hogy lekéste a buszt és egy órával később jön. Így végül haza kellett mennem még mielőtt jött...Lányos zavaromban az indulás előtti pillanatban visszafutottam a szobámba és bezártam a kulcsom...Képzelhetitek...De ezzel akkor még nem akartam foglalkozni,bár elég kilátástalan volt a helyzet: nem volt hova hazavinni Mártont. Végül persze még így is korán érkeztem a buszmegállóba és tréningeztem magam a maradék 25 percben, hogy hogya ne sírjak, mert az mégis csak ciki volna. Olyannyira tréningeztem, hogy szinte nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, hogy megjött. Fáradt volt persze és érthető módon bosszantotta, hogy az előre megváltott 3.5 fontos jegyéhez még kellett egy 25 fontos pótjegyet váltania...Pár órával a megérkezésünk után, a jól megérdemelt ebédet követően végül bejutottunk a szobába és egyből a stressz hatásait kompenzálva szunyókáltunk egy jót és ezen kívül igazából aznap nem is történt semmi különös. Eljött velem edzésre, dolgozott közben majd hazaslattyogtunk és megittunk egy sört. 

Másnapi terveinket kissé átvariáltuk, miután hallani sem akart a szervezetünk egy reggel 6-os kelésről. Hősiesen felkeltem és jó házigazdához méltóan hagytam, hogy átaludja a reggeli és szendvicskészítés procedúráját. 

Az újratervezés után Gower helyett Caerphilly felé vettük az irányt. A buszmegállóban aztán nem kis kalandba keveredtünk. Konkrétan a gondosan kiválasztott buszt meglátva megkértem Márton vegye ki a pénztárcám a táskámból és türelmesen álltam a megállóban. Ez volt a fő probléma. Teljes döbbenetemre a busz elhúzott előttünk minden lassítás nélkül. Teljesen kifordultam magamból...Hiszti hegyek, mire Márton megjegyezte, hogy hát neki most ugrott be, hogy itt integetni kellett volna... (én eddig csak vonaton vagy bérelt buszon utaztam...). Innen egy óra sétálgatás, várakozás következett. A következő busznak már bőszen integettünk, bár még így is cikinek hatott számomra. Az út sima volt, messziről láttuk a várat, bár az idő nem volt túl jó. Végül eltöltöttünk pár órát a várban, ami grandiózus meg hasonló (Lonely Planet szerint: "hugely impressive"- ami Marcival a kedvenc szókapcsolatunk azóta, hogy olvastuk), de semmi különös. Történelmi jelentősége a nullához konvergál, de legalább kipipáltam a "kötelezőt".
Caerphillyből Cardiffba vonatoztunk, hogy neki lássunk a Centenary walk nevezetű városnéző útnak. A 42 állomásból végül azt hiszem 17-es sikerült végrehajtani, de az általános benyomás megvolt. A piacon készült izgalmas fotók közül egy párat beillesztek, mert most nincs lehetőségem Picasa-ra töltögetni.

(Mindeközben hadat üzentem Márton új barátnőjének, az okostelefonnak :D )

Feltettem a koronát a napra egy Krispy Cream fánkkal, és kipróbáltuk, hogyan is festenénk alkalmazottként. 

Jöhetnek a jelentkezések, hogy ki szeretne lecsapni a csodálatos sapkákra.

Ha valaha Cardiffba jönne valamelyikőtök várost nézni tudom ajánlani a túrát, de csak kellő mértéktartással és egy térképpel. Mi kissé sok időt töltöttünk el a járdán lévő jelek keresgélésével, mert térképet nem vittünk. 

Az estét nem tudom hol fejeztük be, de biztos vagyok benne, hogy sör volt a dologban, remélem Márton majd kisegít.

Pénteki programnak maradt St. Fagans, amiről már korábban olvashattatok. Nekem még mindig ez a kedvenc helyem itt. Este Cardiffban persze még beszereztük az elengedhetetlen neoprént és bizonyíthattam nyelvtudásom fejlődését, de erről a sztoriról csak Márton engedélyével számolhatok be, akkor is ha feletébb mókás.

Este edzés, ahova Márton érthető okokból már nem jött el :D. Otthon pihengetett, amíg én a lányokkal keménykedtem. Szergejjel és Marcival és Marci nem barátnőjével és annak barátnőjével alapoztak a csodálatos konyhánkban. Én nem mentem haza edzés után, mert a szokásos Rickards túrának volt az ideje. Márton végül az egész bandát elhozta a kocsmába...Össze lettek eresztve a röplabdás pajtikáimmal, ami elég vicces volt ugyanis kivételes a röplabdás pajtikáim hoztak csoporttársakat is, így egész nagy banda verődött össze. Végül záráskor (jelezném ez fél2) kiraktak minket, úgyhogy haza kellett menni. A fiúk eléggé felpörögtek úgyhogy még otthon is folytatódott a móka, amit minden erőmmel próbltam megfékezni. Márton persze nem értett egyet a véleményemmel miszerint nem ez volt a legjobb időpont Marci gitár és énektudásának tesztelésére, de valahogy végül ő is nyugovóra tért. Azért azt el kell mondanom, hogy Nicola (Marci német nem barátnője) azzal a viccel próbált meg jó benyomást tenni egy fekete srácra, miután kiraktak minket az utcára a kocsmából, hogy "de jó, hogy a lámpa alatt állsz így végre látlak".... Mondjuk Nicola ha iszik általában nagyon vicces, úgyhogy ezen már nem lepődtem meg igazán.

A másnap egy klasszikus másnap volt, kivéve, hogy a "nassoljunk eg kicsit és menjünk be Pontypriddbe egy jót reggelizni (12kor)" helyett Márton a "zabáljunk fel mindent, amit látunk" stratégiát választotta, ami azóta is téma Marcinál. Az idézett mondat (megfelelő öt éves korban hivatalos hanglejtéssel) : "Zsuzsóóóóóóó, ez mi csoda? és akkor ezt is megesszük?" Hát ki tudja erre azt mondani, hogy "dehát nem ezt terveztük, induljunk!"? Végül eljutottunk Pontypriddbe, az élményekről kérdezzétek Mártont. Ezzel együtt a szombat pihenő nap lett a Barini's - ben befejezve. 

Vasárnap végül sort kerítettünk a Gower-i kirándulásra. Az idő gyönyörű volt, kagylókat gyűjtögettünk a vilgító torony árnyékában az óceán partján...szóval romantikus filmrészletet képzeljetek magatok elé. Hihetetlen jó volt az egész, attól eltekintve, hogy nem Mumblesre akartunk menni hanem tovább, de vasárnap lévén a menetrend kicsit bezavart a képbe. Képek vannak a facebookon, na de ide ide jut három.

A szuper romantikus nap a Pick and Shovel nevű szórakozó egységben folytatódott "egy sörrel". Éppen a Movember nevű jótékonysági est zárása volt, karaoke-val és bajusz szépségversennyel. Elég vicces volt. Olyannyira, hogy nem fejeztük be itt az estét, hanem ellátogattunk az egyetlen még nyitva lévő kocsmába és folytattuk a ciderezést, sörözést. Úgyhogy a londoni kirándulás előtt kissé kialvatlanok voltunk. 

Mára ennyi: mivel tanulás van, ezért egy órát terveztem blogolásra és tartom is magam hozzá. Egyébként az új kávézóban ülök, ami a még mindig zöld dombra néz és egy hihetetlenül édes rénszarvas cukormázas süteménnyel melegítek a mai tanulásra egy hatalmas bőrfotelből. Irigykedni lehet, de elfeljteni nem, hogy ez az első és valószínűleg utolsó alkalom. 

Várom az ajánlatokat arra vonatkozóan, hogy ki mikor szeretne találkozni velem. 19-én érkezem délután kettőkor a Népligetbe és valószínűleg 22-én este vagy 23-án reggel távozom "vidékre" karácsonyozni.

Próbálom rávenni Mártont, hogy korrigáljon, egészítse ki, mert sok vicces dolgot elfelejtettem, főleg azokat, amik őt meglepték. Azt azért elmondom, hogy Márton szerint jelenleg Ózd külsőtől 10 percre lakom...