Miután a tegnapi napom még az utazással telt este csak egy sörre csatlakoztam az International Welcome Week programjaimjaihoz. De összességében azt kell mondanom igazán jól sikerült este volt. Megismerkedtem egy Adam nevű félig török félig brit sráccal, aki ma egész nap a kalauzom volt.
De kezdjük az elején. Reggel felkeltem és pozitív meglepetésként már volt meleg vizem, úgyhogy egy szuper zuhannyal indítottam a napot. Aztán felkerekedtem, hogy szállás után nézzek mert elég ijesztő volt a gondolat, hogy csütörtök reggeltől hajléktalan vagyok. Úgyhogy először bementem az Enquiry and Admission Office-ba ahonnan átküldtek a Faculty of Business and Society épületébe, ahol az Advice Shop-ban segítettek eligazodni az emberek és épületek között, úgyhogy alá van írva már a Learning Agreementem, ami elég szuper. Ez eltartott kb 10-től 11-ig. Az épület együttes elég bonyolult, de most már kezdem magam kiismerni. Aztán elindultam a Letting Agency-k felé (talán ingatlan ügynökségnek mondanám, de csak kiadással foglalkoznak eladással nem nagyon). Megtaláltam hosszas keresgélés után mindhármat, de mindenhol elutasítottak, mondván, hogy csak egy évre kötnek szerződést. Közben bevásároltam egy kisboltban némi zacskós ételt és reggelire mazsolás csigát és kakaót. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy üveg sör nem fél liter hanem 6,6 dl. Elég ijesztő volt. Második teljes sokk az volt, hogy rájöttem nem ismerem a fém pénzeket...de majd csak hozzá szokom (este felé már egész jól ment). Ezek után megnéztem a telefonom és Adam üzent, hogy merre vagyok és mi újság és megbeszéltük, hogy találkozunk és körbe nézünk hátha találunk az ablakokba kirakott hirdetéseket olyan főbérlőktől, akik nem jelentkeztek be ingatlan ügynökségekhez. Végül egészen délután négyig sétáltunk de hiába találtunk pár hirdetést senki nem tudott segíteni (1 év, már kiadott szoba....) Aztán végül az egyetemen sikerült kapni egy telefonszámot és meg is szerveztek nekünk egy találkozót holnap délután 3:30-ra. Úgyhogy remélem most sikerrel járunk. Aztán megismerkedtem Adam apukájával aki török és van egy kebab étterme itt Treforestben. Kaptam egy Jamalra (gyrosos a Lónyain, aki iraki és az extra arab gyrosa kifogástalan) emlékeztető török teát.
Aztán a siker után bementünk Cardiffba és egy kínai étteremben vacsoráztunk (Nobel House- talán) két kínaival. Egyszóval egy nagyon zsúfolt nap volt.
A mai furcsaságok:
- két külön csap van a hideg és meleg víznek
- a WC lehúzó az egy furcsa fém kar
- a Tescoban van olyan fizetőhely is, ahol magad húzod le az automatánál a cuccot és bedobálod a pénzt és kijössz (nincs pénztáros néni)
Amiket életemben először tettem ma:
- ültem jobb kormányos autóban
- fizettem a Tescoban automatánál
- bementem egy walesi kocsmába érdeklődni és persze egy szót sem értettem a válaszból
- igazi kínai étteremben ettem mindenféle nagyon kínai ételt és tettem mindezt Cardiffban.
Ma megtudtam, hogy a "yellow fever" az, ha valakinek a gyengéje az ázsiai nő/férfi, hogy az angolok valóban használják a bastard kifejezést, hogy ha a kisujjad mutatod ökölbe szorított kézzel (mármint, hogy csak a kisujjad van nyújtva az összes többi ökölben) az azt jelenti, hogy az akiről beszélsz annak kicsi a "willyje".
Ennyi talán mára.
Jó éjt!
csodálat van:)
VálaszTörlés